victoriana

A Cityben - a Giltspur Street és a Cock Lane sarkán - egy ház oldalán áll egy aranyozott, dagi kisfiú. A hasát fogva mered a messzeségbe és - bár ez nem látszik rajta- súlyos teher nyomja a lelkét. Egykoron Pye Cornernek hívták a helyet, és arról volt nevezetes, hogy itt állt meg végül a várost négy napig pusztító tűzvész 1666-ban. Mindössze kilencen haltak meg, de leégett 13 500 ház, 87 templom, 3 városkapu és a Szent Pál székesegyház, a City vagy nyolcvan százaléka. A középkori Londonból, a Toweren kívül, nem sok minden maradt. Persze, mint később kiderült, ez valahol áldás is volt. Az előző évben - ahogy korábban többször is - pestisjárvány pusztított, a tűzben elpusztultak a patkányok, meg a sok berohadt, fertőzött ház. Pedig eleinte nem tűnt veszélyesnek; csak egy kis pékség kapott lángra a Pudding Lane-en. De feltámadt a szél, átvitte a tüzet a szomszéd épületre, aztán már az egész, faházakkal sűrűn beépített City bajban volt. Végül teljes utcákat kellett felrobbantani, hogy ne tudjon hova terjedni a tűz.

A tragédia után sokat tanakodtak a derék polgárok, melyik ellenségüket hibáztassák. Voltak, akik szerint a pápisták tették, egy francia órásmestert ki is végeztek, miután a börtönben –hogy, hogy nem - bevallotta, ő csinálta. Később tudódott ki, hogy már két napja égett a város, amikor Londonba érkezett. William Lilly asztrológus volt még gyanúsított, aki 14 évvel korábban megjósolta, hogy le fog égni London. És nyilván szerette volna, hogy igaza legyen! Őt végül felmentették. Miután kiderült, hogy kivételesen a katolikusok és franciák is ártatlanok, csak előállt valaki egy logikus megoldással: a hét főbűn közül a torkosság lett London veszte, ezért büntetett a Teremtő. Hiszen ugye a Puding utcából indult a tűz és a Pite Saroknál állt meg. Így került a sarokra ez a kis dundi puttó.

A szobrocska korábban a Fortunes of War kocsma frontját díszítette. Persze nem erről volt híres, vagy inkább hírhedt az 1910-ben lebontott pub. A felső szinten titkos bemutatóterem volt. Itt állították ki a testrablók az eladásra kínált hulláikat. A közeli Szent Bertalan kórházból jöttek ide az orvosok boncolási alapanyagért. Képzelem, milyen jó szag lehetett lent az ivóban.

Viaduct Tavern - 126 Newgate Street, The City, London

A sarkon, a Viaduct Tavernben, orvosok helyett inkább ügyvédeket látni. Valahol el kell ütni az időt két tárgyalás között. Az utca másik oldalán van az Old Bailey, a központi büntetőbíróság, ahol megfordult pár híres vádlott, William Penntől a Kray fivérekig. (Ezt az épületet robbantják fel egyébként a V mint Vérbosszú című filmben). Itt volt Oscar Wilde pere is 1895-ben, tárgyalások előtt a pubban öntött bátorságot magába az író. És itt állt egykoron a hírhedt Newgate börtön, ahol többek között a Robinson Crusoe szerzője, Daniel Defoe, és a kalózkodásért elítélt Kidd Kapitány raboskodott. A dutyi 1902-ben zárt be, két év múlva le is bontották.

Akik mindent tudnak Londonról, azt is tudják, hogy a pub pincéjében még láthatók a földalatti börtöncellák. Akik még ettől is többet tudnak, azok szerint azok a cellák nem a Newgate-hez, hanem a Giltspur Street Compter nevű adósok börtönéhez tartoztak. Akik még tőlük is többet tudnak, azt állítják, mindez hülyeség, az csak egy sima pince, semmi más. Ezt a vitát nyilván nem én fogom eldönteni, de ha az ember szépen megkéri, és nincs nagy forgalom, a csapos szívesen megmutatja a helyiséget.

A Viaduct az „Original Gin Palace” jelzővel sztárolja magát, és ebben lehet is valami. A londoni gin paloták közül egyébként a Princess Louise a legszebb, ahol még a vécé is védett műemlék. Tényleg csak egy baj van vele: annyira gyönyörű, hogy az ember már el sem hiszi (pedig igaz). És feszélyezve érzi magát, mintha templomban vagy múzeumban lenne. Miközben iszik, folyton azon aggódik, nehogy kitörjön egy verekedés, mert jaj, mi lesz a nagy gravírozott tükrökkel, meg ilyenek. A Viaduct Tavern szintén igen míves darab, de valahogy hihetőbb.

A kocsma amúgy 1869-ben nyitott, amikor a közeli Holborn viadukt, London első felüljárója megépült. (Innen a név, nyilván.). Vonzza a szemet a gazdagon díszített, karmazsinvörös plafon, az aranyozott tükrök, a szépen faragott fa bárpult, de az igazi látványosság egy hatalmas viktoriánus triptichon a keleti falon. A három nőalak a mezőgazdaság, kereskedelem és a művészetek allegorikus ábrázolása. A festmények teljesen épek, leszámítva egy kis lyukat a középsőn. 1918-ban szúrt oda bajonettel egy katona, annyira részeg volt. De hát a világháború végét ünnepelte!

A Viaduct Fuller’s pub, a szokásos cuccokkal, mint a London Pride vagy az ESB, van még csapolt Guinness és Kronenbourg. Zeneileg sem hagyja el a komfortzónát, Kinks, Dusty Springfield, David Bowie, Wet Wet Wet és Nick Lowe szól kíméletes hangerőn, meg valami, ami Cranberriesnek tűnik. A helynek állítólag még kísértete is van, valami prostituált, akit itt gyilkoltak meg, és miközben bolyong, a vécében kapcsolgatja le a villanyt. Vele sajnos nem találkoztam.

Kövesd a Victorianát a Facebookon is!