victoriana

Spitalfields és környéke mindig nagy emigránsmágnes volt. Az 1800-as években a zsidók jöttek (kereskedni), a múlt században meg a bangladesiek (curryt főzni). De először a francia hugenották voltak itt. Ők a katolikusok elől menekültek (miután XIV. Lajos visszavonta a nantes-i ediktumot) és szőtték a selymet. És egy időben elég jól ment nekik. Tőlük vásárolt az arisztokrácia, még Viktória királynő menyegzői ruhája is helyi műhelyben készült. Aztán megváltoztak az idők, jöttek a gépek meg az olcsó importselyem külföldről. Az egykor gazdag környék pedig egyre inkább kezdett hasonlítani egy nyomornegyedre. A kézzel szövő mesterek elszegényedtek, majd eltűntek, ma már csak pár utcanév - Fournier Street, Fashion Street, Nantes Place, Silk Street - őrzi emléküket.

Az 1953 óta üzemelő Gay Hussar étterem a Greek Streeten a leghíresebb magyar hely Londonban, de nem biztos, hogy a legjobb is. Egy félig svájci, félig walesi ürge alapította (aki egy időben a Gundelben vitézkedett), nincsenek magyar pincérek, az ételek drágák és sokszor inkább csak nevükben magyarosak. Persze azért tök jól néz ki, meg sok híres ember jár oda. De ha kisebb a költségvetés, akkor inkább a szintén patinás Louist, a közel ötvenéves múlttal rendelkező hampsteadi magyar cukrászdát érdemes felkeresni. (Egyébként furcsa módon egyik hely sem szerepel a Time Out 1000 dolog, amit csinálhatsz Londonban kalauzában, pedig abban minden hülyeség benne van a burmai étteremtől a lengyel vodkabárig)