A dinók túlélték a világháborút

1 Komment
0 Reblog

1851-ben Londonban rendezték meg az első világkiállítást. Magyarország két évvel a forradalom leverése után nem nagyon ugrálhatott, csak az osztrákok számára kijelölt helyeken mutathatta be portékáit. Ám a hazai minőség így is utat tört magának! Viktória királynőnek megtetszett a herendi porcelángyár standja, rendelt is egy pillangós-virágos étkészletet. Herend karrierje felívelt, a Viktória mintás készletek máig keresett termékei a gyárnak.

De az igazi szenzáció nem is maga a kiállítás volt, hanem az épület, amelyben rendezték: a John Paxton mérnök tervezte, 39 méter magas impozáns, vasszerkezetes üvegcsarnok, a Kristály Palota. Amelyben a világon először már nyilvános wc-k is üzemeltek. És nem kellett bele világítás, mert az egész üvegből volt. (Mondjuk tulajdonképpen az egész világkiállítás lényege az volt, hogy a világ már megint rácsodálkozzon, mennyire halad a brit ipar). A palota a város közepén, a Hyde Parkban állt. Mikor bezárt az expo, elbontották és újra felépítették a dél-londoni Sydenham Hill mellett. Itt is nagy siker lett, azóta hívják Crystal Palace-nak a környéket. A 83 évig tündöklő csodapalota 1936 novemberében órák alatt égett porrá. (Mert Londonban mindig minden leég, ahogy erről már írtunk korábban - itt és itt). De még ez is szenzáció volt: 100 ezer ember bámulta az eseményt, köztük Winston Churchill, aki megjegyezte: „Ez egy korszak vége.”

Tényleg, ha már itt tartunk: az észak-londoniak addig morogtak, hogy ott miért nincs ilyen látványosság, míg 1873-ban felépült nekik Wood Green környékén az Alexandra Palace. Az meg 16 nap múlva égett le! A legenda szerint egy cigány család csövezett a kijelölt építési területen, és amikor elhajtották őket, az egyik asszony megátkozta a projektet. „Háromszor fog leégni az épület.” – mondta. Na, ebből kettő már megvan, mert az újjáépült Ally Pally 1980-ban megint felgyulladt.

De térjünk vissza 1853-hoz, amikor a Kristály Palota még teljes fényében pompázott. Hogy még nagyobb legyen az attrakció, kitalálták, legyenek állatszobrok a környező parkban. Benjamin Waterhouse Hawkins kapta a megbízást, és mert nagyot álmodni: megcsinálta a világ első őslényparkját. Felállíttatott egy műhelyt a parkban, ott faragták az életnagyságú dinó-modelleket. Munkáját az a Richard Owen paleontológus professzor segítette, aki magát a dinoszaurusz szót is megalkotta.

Megvolt a jó szándék mindkettőjükben, ők így képzelték el az őslényeket 160 évvel ezelőtt. (Csak hát akkoriban még nem sok dinócsont került elő. Darwin A fajok eredete című könyve is hat évvel később jelent meg). Utólag derült ki, mégsem pont így néztek ki. Egy-kettő eléggé félrement. Az Iguanodonnak nem volt szarv az orrán, a Dicynodon nem viselt teknőt, a Labyrinthodon nem úgy nézett ki, mint egy óriási béka, a Megalosaurus két lábon járt, és nem négyen.

A századforduló körül már nevettek rajtuk az emberek. Szegények! Pedig az alkotók tényleg mindent megtettek: a Mosasaurusnak például akkoriban csak a koponyáját találták meg, nem tudták, a teste milyen lehetett, ezért besüllyesztették a tóba, hogy csak a feje látsszon ki. És még stílusosak is voltak. 1853 szilveszterén a félig elkészült Iguanodon gyomrában tartott vacsoraestéllyel ünnepelték az őslénypark indulását. Ezek a viktoriánusok érezték a partit! Sőt, a mai nagyipari merchandising is valahol itt kezdődött: a dinószobrok kisméretű modelljeit helyben meg is lehetett vásárolni. De a buli nem tartott sokáig. Hawkins tervezte az újabb szobrokat, ám a Crystal Palace Companynek időközben elfogyott a pénze, így a viktoriánus Jurassic Park nem bővült tovább.

Szóval, a betondinókat előbb csodálták, aztán kinevették, majd lassan elfelejtették. Benőtte őket a gaz, némelyik már alig látszott ki a susnyásból. De így szép csendben csak túlélték a Kristály Palota leégését, két világháborút, meg mindent. És idővel az emberek is megszerették őket. A teljesen felújított vicces szauruszok 2007 óta már műemléki védettséget élveznek. Kedves színfoltjai a városnak. Még egy Brett Anderson szólódal is említi őket: „Kimentem Crystal Palace-ba, leültem a műdinók mellé” – énekli a brit-pop dinoszaurusz To the Winter című számában.

Crown & Greyhound, 73 Dulwich Village, Dulwich

A dinókhoz legközelebb a park melletti Bridge House pub esik, de annyira nem különleges hely. Megéri viszont kicsit buszozni - vagy sétálni, ha jó az idő- a közeli Dulwich Village-ig. Nagyon kedves, nyugodt környék, néha el sem hiszi az ember, hogy Londonban van. Kisvárosias, falusias hangulat, nagy zöld területek, csendes utcák és jólnevelt polgárok - sehol egy Vauxhall Corsából R&B-t bömböltető sztereóhuligán.

Közelben az ingyenes Horniman Múzeum, ahol egy dagi rozmár a sztár. 1870-ben készítette egy preparátor, aki nem látott még ilyen állatot. Megkapta a bőrt és feszülésig kitömte. Elég bájos lett az eredmény: akkora, mint egy kisebb furgon. Helyi látványosság még a Dulwich Galéria, ahonnan az egyik Rembrandt képet négyszer lopták el az elmúlt ötven évben. A festmény még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, ma már „takeaway Rembrandt” a beceneve. De Dulwich Village igazi központja természetesen nem a képtár vagy a múzeum, hanem a Crown & Greyhound pub.

Mikor a dinószobrok épültek, még két kocsmája volt Dulwichnak, a Crown és a Greyhound. A Crownba jártak a munkások, a Greyhound szolgálta ki a gentlemaneket. Az elit Dulwich Club adott itt estélyeket, bálokat korabeli celebeknek, természetesen Dickens is megfordult itt párszor (ásítás). Aztán mind a kettőt lebontották, és 1895 megépült a mostani kocsma a Crown helyén, a két nevet pedig összevonták. És ma már mindenki ihat itt.

A kocsmáról elsőre az tűnik fel, hogy milyen hatalmas. A központi pult három különböző bárt szolgál ki, hátul van kert, télikert és étterem, még a pub előtt is vannak székek. Fapadló és faragott mennyezet, táskaakasztós pult, pár tekintélyt parancsoló bőrfotel. Ahogy a környék, úgy a pub is vidéki hangulatot áraszt. Látszik, hogy igazi közösségi hely, mindenkire figyelnek. Kint biciklitárolók, bent kutyacsemege az ebbel érkezőknek, játékok a családosoknak, bébi-ülés és akadálymentes bejárat. Családbarát, gyermekbarát, bababarát, kutyabarát, környezetbarát, fogyatékkal-élő barát, meg minden. Borklub tagoknak kedvezmény jár, esküvőre is lehet termet bérelni. Van vagy nyolcfajta ale, Aspall Suffolk Cider, Leffe, Black Stella és egy „újdonság, egyenesen Csehországból”: a Kozel. A zene ilyen senkit nem zavaróan halk reggae-dub. Minden annyira rendben van, hogy kicsit már ez bosszantja az embert. „Biztos vagyok benne, hogy valahol a padláson ott egy eldugott portré, amin egy degenerált, szennyes kocsma van, ami szar sört árul lepukkant, öreg lúzereknek” – írja egy jópofa kommentelő a fancyapint.com-on, és akkor ezzel Dickens mellett Oscar Wilde-ot is kipipáltuk.

victoriana

blogavatar

Kultúra, történelem, kocsma és popzene Londonban. Ez a Victoriana.

Facebook

Követők

puskar victoriana Fábián Titusz luckygirl

Hirdetés